2011. szeptember 20., kedd

Lisszabon, a Baixa és az Avenida da Liberdade

Lisszabon viszonylag kevéssé ismert nagyváros Magyarországon, pedig történelme, kulturális értékei, és a városképe egyaránt nagyon izgalmas hellyé teszik. A városkép egyik meghatározó eleme, a Tejo partján álló dísztér, a Praça do Comersio, és a Parque Eduardo VII. közt húzódó várostengely, ami a Baixa nevű városrész párhuzamos szűk utcáin, Lisszabon főterén a Rossion, és az Avenida da Liberdade sugárútján keresztül vezet.
Lisszabon központja az 1755-ös földrengés előtt és után
A föníciaiak alapította Lisszabon mai városképének kialakulása szempontjából meghatározó jelentőségű volt az 1755-ös földrengés. A földrengés 40 000 áldozatot követelt a százezres városban. A város nagyrésze rommá lett, különösen a Baixa negyed, ami Lisszabon kereskedelmi negyede volt. A Baixa, vagyis alsóváros egy, a Tejora nyíló völgyben fekszik, ami a földrengés előtt középkorias, zegzugos szerkezettel rendelkezett. A Pombal márki vezette újjáépítés során a romantikus alsóváros helyett, egy nagyvonalú, szabályos városrész született. Az új Baixa egyik központja folyóparti Praça do Comersio. Az új tér egységes architektúrájával a város tengeri kapuja a Tejo folyó partján. A Baixa másik központja a városrész északi végén található a Rossio, és a Praça da Figueira kettős tere. A Rossio hagyományosan a város piactere. Az újjáépítés után szabályzott Rossión található a XIX. században épült Nemzeti Színház, és a főpályadvar. A város XIX. századi bővítése során, 1879-1886-ig épül fel a Rossio sarkából induló lisszaboni Andrássy út, az Avenida da Liberdade. A sugárút végén Pombál márki szobránál kezdődik a VII. Edvárd park, amit már a XX. század elején építettek ki.
Lisszabon tengelye
Kezdjük a sétánkat a város tengeri kapujánál, a Praça do Comersio-n, a kereskedők terén. Az 1755-ös földrengés után kialakított tér 192 x 177 m széles, sokak szerint a világ egyik legszebb tere. Szépségét a víz és az egységes architektúra képezi. A területen a földrengés előtt is nagy méretű tér állt rakparttal, és a királyi palotával. Az újjáépítés során a tér három oldalára egységes palotahomlokzatokkal kormányzati épületek épültek, a tér közepére az újjáépítő I. József király szobra került. A tér tengelyében hatalmas díszkapu áll, ami a Rua Augusta utcán keresztül a Baixa belső részeibe, és a Rossiora vezet.
Praca do Comersio a Tejo felől
 A Baixa a középkor óta Lisszabon kereskedőnegyede, ahol minden utcában más-más kézművesek, és kereskedők kaptak helyet. A fő utca a Rua Augusta a textil, bőr, és könyvkereskedők utcája. A Baixa párhuzamos utcái a Rossio és a Figueira terekre futnak ki. A Figueira csendesebb tér kellemes teraszokkal, és vendéglátóhelyekkel, a Rossio ezzel szemben forgalmas, igazi főtér, itt található a portugál kultúra egyik szimbóluma, a Nemzeti Színház. A Rossio a középkor óta a városi látványosságok színhelye. Itt égették nyilvánosan az inkvizíció áldozatait, később bikaviadalokat is tartottak és máig számos politikai és társadalmi esemény színhelye. A XIX. század végén, a Rossio sarkában kapott helyet Lisszabon főpályaudvara is, ahová egy, a kor mérnöki bravúrjának számító hosszú alagúton keresztül érkeznek be a vonatok.
Rossio
 A főpályaudvar épülete mellett, a Rossio sarkában nyílik a Praça dos Restauradores, ami egyben az Avenida da Liberdade kezdete is. A várostengelynek ez a pontja az, ahol a gépjárműforgalom dominánsá válik. A tér közepén áll a függetlenség visszaállítóinak emlékműve, ami egyben kijelöli a sugárút tengelyét is. A Praça dos Restauradores környékén a Baixa kifejezetten kereskedelmi negyedével szemben erősödnek kulturális funkciók. Számos színház és mozi található a negyedben, valamint a közelben található a lisszaboni vigadó is.
Praça dos Restauradores
 Az Avenida de Liberdade fasorokkal övezett széles sugárút. Bár az útvonal már az 1880-as években ki lett szabályozva, beépítése lassan halad, így számos a modernizmus jegyében fogant XX. századi épületet is találunk. A sugárút teljes hossza 1500 m, szélessége 90 m. Az avenida egyediségét a gyalogos sétányok kialakítása adja. A középső útpálya viszonylag szűk, mindössze öt sávos, amit kettős, széles gyalogos sétány szegélyez, közepén zöldsávval, a homlokzatok előtt szervízúttal. A gyalogos sétányok kettős platánfasorok közé kerültek, a zöldsávba pálmasort telepítettek. A középső útpályát így összesen öt-öt fasor kíséri. A zöldsávban szökőkutakat, szobrokat és emlékműveket helyeztek el, így a gyalogos sétány bájos ligetek sorozatából áll. A gyalogos sétányok burkolatát mozaikszerűen alakították ki, helyi ornamentikával, bazaltból és fehér mészkőből.
Az Avenida da Liberdade metszete

Platánsorok, és helyi ornamentika a térburkolaton
ligetek és vízmedencék
 Az Avenida da Liberdadét a Praça Marques de Pombal körtere zárja, a várost újjáépítő miniszter szobrával. Itt már szinte kizárólag XX. század második feléből származó épületeket találunk. A körtér mögött a tengely a Parque Eduardo VII. parkban folytatódik. A park enyhén lejtős síkjáról gyönyörű kilátás nyílik a belváros és a Tejo öble felé, valamint két érdekes kulturális létesítményt teszi népszerű hellyé. A park keleti részén található Carlos Lopes Pavillion eredetileg egy Riói kiállítás pavilonjának épült, majd visszaszállítva az anyaországba a VII. Edvárd parkban lett újjáépítve. Kezdetben kiállítási épületként működött, majd az 50-es években egy 150x50 m-es sportpályát alakítottak ki az épületben és azóta sport és kiállítási épületként működik. A Carlos Lopez pavilonnal szemben található Lisszabon egyik nevezetessége, az Estufa. Az Estufa lényegében egy botanikus kert, nagy méretű trópusi (meleg) és mediterrán (hideg) üvegházakkal. Az Estufában gyakran tartanak koncerteket, balettesteket, sőt fogadásokat.
Pombal márki emlékműve
  Parque Eduardo VII., és Pombal márki hátulról  
Mivel a bejegyzés célja az Andrássy út, és a tervezett kulturális tengely párhuzamainak keresése, nézzük meg milyen kapcsolatokat találunk a lisszaboni és a pesti várostengelyek közt.
Konkrétan csak a sugárutakat tekintve az Andrássy út, és a Liberdade azonos korúak, az Andrássy út kiépítése 1871-ben kezdődött, a Liberdade 1879-től épült, igaz a Liberdade kiépítése elhúzódott, a beépítés kevésbé egységes mint az Andrássy út esetén. Az Andrássy út hosszabb (2350 m), de szélessége az Oktogon után is csak 45,5 m (az Oktogon és a Hősök tere közti szakasz hossza 1219 m). A Liberdade hossza 1500 m, szélessége 90 m. Közvetlen párhuzam az utak arányait tekintve Andrássy út Oktogon utáni szakasza, és a Liberdade közt vonható. A Libedade szélesebb, ami a gyalogos sétányok méretében mutatkozik meg, a Liberdade gyalogos sétánya sokkal szélesebb és izgalmasabb, sokkal inkább csábít a sétára, mint az Andrássy úti sétányok. 
A Hősök tere, és a Pombal márki körtere a sugárutak lezárását képezi, mindkét tér reprezentatív dísztér, emlékművel. A két emlékmű mögött mindkét esetben liget terül el, Budapest esetében ez egy nagyobb, több funkciókat hordozó zöldterület, Lisszabonban egy jóval kisebb, kevesebb funkcióval. Mindkét sugárút belvároshoz közelebbi szakaszán dominánsak a színházak, mozik, sőt ez a negyed tekinthető mindkét város színházik központjának.
Több párhuzam vonható a sugárutakhoz kapcsolódó belvárosi szövet esetében is. A Rossio, és a kapcsolódó terek hasonló szerepet játszanak a pesti Erzsébet tér, Deák tér Szent István tér hármasához, bár funkciókban lényeges eltérések is mutatkoznak. A Baixa hálós szerkezete rokonítható a Lipótváros déli részének szerkezetéhez, a Praça do Comersio pedig ugyanúgy kaputeret jelent Lisszabonban mint a Széchenyi (Roosevelt) tér Pesten. Ezzel együtt a Baixa központibb fekvésű, és élettel telibb városrész mint a Lipótváros belső területei.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése