Gyűrűvé font zöldterületek Budapesten

A közterületek fejlesztése az elmúlt bő 10 évben Magyarországon felszálló ágban volt. Minden valamit magára adó város, kerület, sőt falvak, rendelkeznek már egy főtér, vagy főutca jellegű sétálóövezettel. Ezek a "helyek" az összes gyermekbetegségükkel együtt is nagy fejlődést jelentenek a közterületek korábbi állapotához képest. 

Az utóbbi néhány évben, a gyakran elszigetelt, kampányszerű közterületi fejlesztések után megjelentek az integrált, jelentősebb városmegújítást megcélzó tervek és projektek is, amik nem csupán igényes közterületek létrehozását ígérik, hanem egy komplex stratégiát vázolnak fel városok, vagy városrészek megújulására. Ilyen jelentősebb programok pl. a pécsi EKF fejlesztései, a Budapest Szíve projekt, vagy olyan ötletek mint a Partraszállás névvel fémjelzett budapesti rakparti rehabilitáció. Ilyen ötlet volt néhány éve a Budapest Építészeti Jele című pályázat győztes terve, a Zöld körút, vagy zöld gyűrű. 

A zöld gyűrű egy összefüggő zöldterületi rendszer, ami a budai oldal erdőit kapcsolná össze a pesti oldal városi parkjaival. A hegyekben a gyűrű a meglévő turista utak felújításával, és újak építésével számol. A városi területeken, a terület adottságai függvényében széles park sávok, fásított sétáló utcák, és kerékpár utak kialakításával szervez összefüggő zöldterületi rendszert a nagy parkok közt.

Északról a zöld gyűrű az óbudai amfiteátrumnál érné el a beépített területeket. Itt a Nagyszombat utca vonalában építendő gyaloghíd kötné össze a budai erdőket a Margit-szigettel és a pesti oldallal. A gyaloghidak felületén is a zöldterületek dominálnánk, mindkét híd közepén a pillér felett kiszélesedő szerkezet fás ligetet hordozna. A pesti oldalon a zöld gyűrű a gyalogos zónává alakított Révész utcán folytatódna, érintve a Honvéd sporttelepet, majd az Állatkerten keresztül érné el a Városligetet. A ligettől a Stefánia átépítésével vezetne tovább a körút a Puskás stadion és létesítményeihez. A terv utalást tartalmaz a sporttelep zöldterületeinek a fejlesztésére is. A Papp László Aréna után a Hungária körúttal párhuzamosan haladó, sétálóutcává alkuló Százados utcában folytatódna zöld körút a Népligetig, majd az Epreserdőn keresztül érné el a Határ úti erdőt. A Határerdő Soroksári út felé való meghosszabbítása vezetné át a gyűrűt Csepelre, ahol a tervezett új közparkot kapcsolná a rendszerbe. Csepel és a budai oldal közt a tervezett Galvani úti, vagy az Albertfalvai hídon keresztül hozható létre a kapcsolat, ami azután a Kamaraerő, Olimpia park, Csillebérc útvonalon záródna.

gyaloghidak a szigetre Pestről és Budáról

híd a pesti oldalról

 A Zöld gyűrű terv első díjat nyert a Budapest építészeti jele pályázaton, ami annál inkább is figyelemre méltó, mivel a Zöld gyűrű nem kifejezetten nevezhető jelképnek, legalábbis nem abban az értelemben ahogy egy szobor, egy híd, vagy egy épület jelképként értelmezhető. A pályázat után a gyűrű a fiókba került, és a zöldterületek egységes rendszerbe foglalása egyenlőre semmilyen formában nem jelent meg a város hosszú távú céljai közt.

A pályázatban részt vevő tervezők:

Vezető tervező: Kovács Csaba építész, belsőépítész
Építész munkatársak: Madarasi-Papp Rita építész, Bakó Attila építész
Tájépítész tervező (zöldfelületi koncepció): Barcza Dániel, DLA, tájépítész

CoolTuria

Valencia utolsó harminc éve egy hatalmas városmegújításról szól, ami alapjaiban változtatta meg a várost. A projekt a kissé álmos spanyol nagyvárost a világ kulturális és idegenforgalmi térképére helyezte, amivel Valencia Barcelonát megelőzve, a granadai Alhambra után Spanyolország második legnépszerűbb célpontjává vált. A városmegújítás vezérgondolata, a Turia folyó elterelése, a folyó régi medrében egy új park, és a hozzá kapcsolódó kulturális épületek létesítése.

A Turia partja az elterelés előtt

Valencia Madridhoz és Bilbaohoz hasonlóan, egy nagyon szeszélyes vízjárású folyó, a Turia partjára épült. A spanyol folyók az év nagy részében nagyon alacsony vízhozamúak, de az őszi esőzések alkalmával az átlagos vízhozam sokszorosát képesek produkálni, így rendkívül nagy, az év nagy részében kiszáradt árterekkel rendelkeznek. Valencia környéke kivételesen termékeny alföld Spanyolországban, így az öntözés miatt a Turia nyaranta gyakran teljesen kiszárad. Az év nagy részében a  kiszáradt mederében gyomok, kosz és por fertőzte Valenciát, az őszi nagy esők alkalmával pedig gyakran árvizek okoztak komoly károkat.  

Városi autópálya a Turia medrében

A folyó elterelését az 1957 október 17.-ei pusztító árvíz után határozták el. A tervek szerint a folyónak új széles medret alakítottak ki a várostól délre, míg a régi mederben egy széles városi autópályát terveztek, ami a kikötőt kötötte volna össze a madridi sztrádával. Hosszas viták után a város letett a városi autópálya kialakításáról, és a pálya helyett egy új park, a Turia park létesítését határozták el. 

A Turia régi és új medre

Turia folyó 1980-ban, és a Turia park 2002-ben

A Turia parkot 1986-ban nyitották meg. A park tulajdonképpen olyan, mint egy széles főút, középen zöldsávval. A zöldsáv szélessége 150 m körül van, a keresztező utakat a Turia régi hídjai jelentik, így a gépjármű forgalom szintben sehol nem keresztezi a parkot. Az egykori rakpartokon mindkét oldalt két-három sávos főutak futnak.

A Turia park rövidesen a város fő útvonalává vált. A parton az elterelés előtt is álltak kulturális létesítmények, úgy mint Valancia Szépművészeti Múzeuma, több kisebb múzeum, és a Botanikus kert. A Turia park átadása után a város új kulturális létesítményeket telepített a parkba, és az egykori rakpartokra. A Turia meder északi és a belvárosi részén épült fel a fenntarthatóság jegyében kialakított Bioparc nevű új állatkert, az IVAM, a Valenciai Modern Művészeti Alapítvány, a Városi Természettudományi Múzeum, valamint a Palau de la Musica, Valencia hangversenyterme. Az egykori mederben kerteket, vízmedencéket, szökőkutakat, sportpályákat, és sétányokat építettek, körbe a belváros mentén.

Fontosabb létesítmények a Turia park mentén

Turia park

A Turia park alsó szakasza a Művészetek, és a Tudományok Városa. Ez a kissé nagyzoló elnevezés egy Santiago Calatrava tervezte épületcsoport jelent, ami a 2000-es évektől épült fel a Turia medrében a belváros határán, a kikötő felé vezető úton. Az új városrészt a valenciai operaház, a Palau de les Arts Reina Sofía  nyitja. Az operaház mögött található a Hemisfèric nevű imax mozi és planetárium, a Museu de les Ciènces Príncipe Felipe nevű interaktív természettudományi múzeum, az Umbracle fedett sétánya, az Àgora multifunkcionális központ, és az Oceanogràfico, ami európa legnagyobb tengeri parkja, ahol kilenc tematikus víz alatti teremben több mint félezer tengeri fajt mutatnak be. A városrész utolsó épületei, a három Calatrava felhőkarcoló felépítése a gazdasági válság miatt bizonytalanná vált.  

A Művészetek és Tudományok városa

A Turia park harmadik szakasza, az egykori torkolat és környéke. A projekt nagy része még csak terv szinten létezik, 2010-ig a Valancia Circuito, a város Forma 1-es versenypályája, valamint a kikötő rekonstrukciója, David Chipperfield America's Cup Permanent Pavilionjával készült el.

A Turia  parkot összehasonlítva a korábban közölt Sonder Boulevard-ral, és a Bogotai sétányokkal kijelenthetjük, hogy mindhárom közterületi fejlesztés városmegújító hatással bírt.  A Sonder boulevard hatása inkább lokális volt Koppenhágában, a Bogotai sétányok elsősorban a város nagyobb és szegényebb részére voltak jelentős társadalmi hatással is, míg a Turia park teljesen átalakította Valenciát, új jövőképet állítva a város elé. 

Valahol Dél-Amerikában

    Bogotá, Kolumbia fővárosa 2600 méter magasan fekszik az Andok gyűrűjében. A város Dél-Amerika egyik legnagyobb, és leggyorsabban növekvő nagyvárosa. Ma Bogotá lakossága elővárosaival együtt már több mint 8 millió. A várost a kétezres évekig kirívóan magas bűnözés, állandósult közlekedési káosz, és áttekinthetetlen városi terjeszkedés jellemezte.

Bogotá az üzleti negyede...

... és a nyomortelepek

    Az 1998-ban polgármesterré választott Enrique Peñalosa a társadalmi problémák enyhítésére rendkívül szokatlan megoldást választott. Az új városvezetés, a tervezett nagy útépítések helyett újjászervezte kaotikus tömegközlekedést, korlátozta a gépkocsi használatot, nagyívű közterületi fejlesztésekbe, kulturális, és oktatásfejlesztésbe fogott. A városfejlesztés elsődleges célja, a város lakosságának 70%-át kitevő szegény réteg felzárkóztatása volt. Az eredmények már néhány év múltán is látványosak voltak. Lényegesen csökkent a bűnözés, jelentősen mérséklődött a környezetszennyezés. A kulturális és oktatás fejlesztések hatására sokat javult az iskolázottság, aminek jelentős gazdaságfejlesztő hatása volt, és van.

Kis tér az Alameda El Porvenir mentén

    A leszakadt rétegek felzárkóztatásában a kulturális és oktatási fejlesztéseken kívül fontos szerepet kaptak a közterületi fejlesztések is. A burjánzó nyomortelepek közt, a város nyugati és déli részein, gyalogos és kerékpáros sétányokat, alamedákat építtetett a városvezetés. A sétányok célja a nyomortelepek összekötése az új oktatási, kulturális és szabadidős létesítményekkel. Az alamedák rendkívül népszerűek lettek, a nyomortelepek igazi közösségi központjaivá váltak. A sétányok, és a kapcsolódó létesítmények új irányt szabtak a bűnözés által leginkább veszélyeztetett fiatalságnak, így a bűnözői csoportok nehezebben érték el a fiatalokat.

Az Alameda El Porvenir helye a városszövetben

    A leghosszabb, és egyben leghíresebb új városi sétányt, az El Porvenir nevű nyomortelepről nevezték el, stílusosan Alameda El Porveir-nek, magyarul a jővő sétányának. Az Alameda El Porvenir 17 km hosszú, 15 m széles, egyik oldalán gyalogos sétánnyal, másik oldalán kerékpárúttal. Az El Porvenir a város szegény nyugati oldalát keretezi körútszerűen, felfűzve a legszegényebb nyomortelepeket. A sétány két vége csatlakozik a Transmilenio nevű zárt pályás autóbusz hálózathoz. A nyomvonal a rendszertelen beépítés miatt erősen tördelt.

Tömeg az El Porvenir sétányon

 

Alameda El Porvenir

    Az Alameda El Porvenir mellett számos rövidebb sétány és kerékpárút létesült. A négy éves program összesen 200 km kerékpárutat, 45 km gyalogos sétányt, több százezer négyzetméter járdát, 300 kisebb parkot, játszóteret vagy sportpályát tartalmazott. Az El Porvenir mellett a program kiemelkedő része volt az északnyugati nagy, városi parkokat a belvárossal összekötő  Alameda Juan Amarillo, és a város egyik új jelképe, a 20 hektáros Parque Tercer Milenio.

Alameda Juan Amarillo

 

  

Parque Tercer Milenio

    Az 1998-2002 közt Enrique Peñalosa nevével fémjelzett fejlesztéseknek köszönhetően Bogotában nagyon rövid idő alatt nagyon jelentős javulást tudtak elérni a városi életminőségben. A Bogotái példa is bizonyítja, hogy a közlekedési problémák megoldása helyett a közlekedés szigorú korlátok közé szorítása, és a közterületek fejlesztése hozhat csak valódi városi életminőség javulást.