2011. október 4., kedd

Barcelona tengelye és az Avinguda Diagonal átépítése

A várostengelyeket vizsgáló sorozat utolsó állomása Barcelona. A bejegyzés első felében  Barcelona kulturális tengelyéről, a Passeo de Gracia - Rambla tengelyről lesz szó, míg a második rész az Avinguda Diagonal átalakulásáról szól. A Diagonal sugárút keleti részén már két évtizede zajlik egy nagyvonalú városrehabilitáció. A város keleti ipari területei fokozatosan funkciót váltanak, a barna zóna lakó, iroda, és kulturális funkciókkal töltődik fel. Ennek kapcsán a Diagonal keleti része is megújult, és egy nagy tömegközlekedési projekt kapcsán a közeljövőben remélhetőleg a központi része teljes átalakuláson fog keresztülmenni.
Kolumbusz emlékmű
A Rambla kialakulása egy sajátos barcelonai adottságnak köszönhető. A kora középkori városfalak előtt a Rambla vonalában mély vizesárkot húzódott a tengerig. A vizesárok felé a falakon öt kapu is nyílt, így rövidesen egy iparos-kereskedő telep alakult ki a falak előtt, nagy vásártérrel a Boqueirával. A késő középkorban a várost déli irányban bővítették, így a korábbi kereskedő-iparos előváros a falakon belülre került, a Rambla pedig a középkori város legszélesebb, és leghosszabb utcájává vált. Az utca északi oldalán továbbra is állt a kora középkori városfal, az árok levezette a város esővizeit, és szennyvizeit, az árok két oldalán pedig kocsiút szolgálta a forgalmat. A Rambla mint főutca kialakítására a XVIII. század végén kezdődött. A árok és az út közé fasorokat telepítettek, majd befedték az árkot és a helyén kialakították a mai sétányt. A Rambla rövidesen a város legnépszerűbb sétánya lett, megjelentek az elegáns üzletek, a pavilonok, és egyre több középület. A Ramblán kapott helyet Barcelona operaháza, a Nagyszínház, a Színháztörténeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum. A Rambla két végén nagy dísztereket létesítettek, a kikötő felől a város jelképének számító Kolumbusz emlékművel, a szárazföld felől város főterével, a Katalónia térrel. 
Barcelona a középkor végén
A Rambla népszerűségének a titka, a széles sétány. A közúti forgalom alárendelt szerepet játszik a gyalogosforgalommal szemben, a széles középső sétányon pedig elegendő a hely a városi kultúrához és a kereskedelemhez. A Rambla sikere idővel újabb hasonló szerkezetű utcák kialakítását ösztönözte, de erről a bejegyzés második részében lesz szó, előbb nézzük a Rambla folytatását.
A Rambla sétánya
A sétány, az út, és a platánok
Barcelona a XIX. század első felében kezdte feszegetni a középkori kereteit. A városfalakon kívüli első jelentősebb fejlesztés a Rambla végén lévő városkaputól a szomszédos Gárcia városa felé tartó sugárút kijelölése volt. A Passeo de Gárcia 60 m széles sétánya a Champs Elysées mintájára épült, széles középső útpályával, szervízutakkal. A sugárút a századfordulóra a város felső tízezerének a lakhelyévé vált. Bár a nagyvonalú emlékmű a sugárút végéről elmaradt (egy kisebb obeliszk jelképezi a barcelonai szabadságot), zöldterületekben is viszonylag szegény a sugárút, de a Ramblával együtt teljes egységet alkot.  
Paseo de Garcia
Az 1840-es években kezdődött a középkori városfalak bontása, majd a 1850-es évektől került napirendre a város tervszerű kibővítése. A bővítésére (Ensanche) Ildefons Cerdà tervei szerint került sor. Cerdà a középkori város köré egy négyzethálós raszter alapján szabályozta ki az új tömböket, integrálva a rendszerbe a meglévő főútvonalakat és vasútvonalakat. A rendszer tengelyei a Gran Via (de les Corts Catalanes), a Diagonal, és a Meridian, metszéspontjukban a Glóriák terével, amit épp napjainkban alakítanak át parkká, a többszintes közlekedési csomópontból.
Cerdà bővítési terve, és Barcelona főútjai
Az új sugárutak nagyrészt a Passeo de Garcia mintájára, boulevard-szerű kialakítást kaptak, szervízutakkal, és fasorokkal. Ilyen ma a két legnagyobb sugárút a Gran Via, és a Diagonal. A kevésbé forgalmas Passeing de San Joan két szakaszán azonban a Ramblahoz hasonlóan középső sétányt alkalmaztak, kikötőhöz közeli szakaszán kifejezetten reprezentatív útvonal jelleggel. Később a rambla-szerű kialakítást alkalmazták a Passeo de Garciával párhuzamos Rambla de Catalunán, ami egy igazi vendéglátó utcává vált teraszokkal, rendezvényekkel. 
Passeing de San Joan reprezentatív szakasza
A bővítési terv olyan nagyvonalú volt, hogy Barcelona tulajdonképpen a mai napig sem építette be teljesen a rendelkezésre álló területet, illetve jelenleg is zajlik a keleti, régi iparterületek  barna zónáinak funkcióváltása. A funkcióváltáson átesett új lakó, és irodaterületeken több Rambla jellegű sétányt létesítettek, ilyen a Rambla de Prim, a Rambla Poblenou, a Rambla Onze de Setembre. Az új ramblák rövidesen az átalakuló negyedek üzletutcái lettek. 

Rambla Polenou
A legnagyobb vállalkozás azonban az Avenguida Diagonal keleti részének átalakítása volt. A Diagonal a nevéhez méltóan, átlósan szeli át Barcelona belvárosát, több mint 10 km hosszan. Központi szakasza, a Passeo de Graciahoz kapcsolódva a város elit negyede, keleti része sokáig a keleti iparterület igénytelen főutcája volt. Az átépítés során a soksávos főút helyett 15 m széles sétány került a főút tengelyébe. A sétányt két oldalról villamospálya kíséri, majd 2x3 sávos útpálya következik. Parkolósávok nem készültek, és a kereszteződéseknél nem épültek külön kanyarodósávok sem, így a fasorok és a villamospálya egységes az út teljes hosszában. A kanyarodósávok hiánya csökkenti az közút áteresztőképességét, ezzel is biztosítható hogy a Diagonal keleti szakaszán a közúti forgalom ne kerüljön túlsúlyba. 
Az Avinguda Diagonal keleti szakasza
A legújabb tervek szerint a Diagonal keleti és nyugati szakaszain kiépített villamospályákat összekötnék. A Diagonalon így egy nagyforgalmú fonódó villamosvonal haladna végig, amivel a sugárút Barcelona egyik legfontosabb tömegközlekedési tengelyévé válna. Az új villamosvonal kialakításához azonban szükség van a Diagonál átépítésére.
Az tervezett villamos nyomvonala
A Diagonal középső szakasza jelenleg hat sávos, 15 m széles útpályával rendelkezik, amit széles, kettős fasoros gyalogos sétányok szegélyeznek, burkolatra festett a kerékpárúttal. A homlokzatok előtt kétsávos szervízút, és járda található. Az aszfaltburkolat nemcsak az útpályákon hanem a sétányokon és járdákon is meghatározó, de meglehetősen elöregedett, toldozott-foldozott, így a burkolatok cseréje indokolt.
Platánok és pálmák a Diagonalon
A Diagonal jelenlegi kialakítása
Az átépítésre két terv is született. Az "A" változatot "boulevard"-nak nevezték el, ami lényegében egy hagyományosnak mondható kialakítás. A "boulevard" a villamos pálya középre helyezésével, a meglévő fasorok megtartásával számol. Ebben az esetben a középső útpálya jelentősen beszűkülne, mindössze egy-egy széles sáv maradna irányonként a közúti forgalomnak, és problémát okozna a villamosmegállók kialakítása is.
A Diagonal átalakítása a villamossínek középre helyezésével
A "B" terv, amit a "rambla" névvel illettek, a sétányokat középre helyezi, amit kétoldalt a villamospályák kísérnének. A "rambla" esetén a közúti forgalomnak 2-2 sáv maradna, a homlokzatok előtt 4 m széles járdával. Ez a kialakítás majdnem azonos a Diagonal keleti szakaszával, így ebben az esetben a nagyvonalú, középső sétányos megoldás végigvonulna a Diagonal teljes belvárosi szakaszain. A "B" verzió a közúti forgalom és a villamospálya szempontjából is előnyösebb. Biztosítani lehet a 2x2 sávos közúti kialakítást, és a középső gyalogos sétány mellé helyezett villamospálya nem igényel külön peronokat, a megállók a sétányon kialakíthatóak. Hátránya a "rambla" megoldásnak, hogy a meglévő fasorokból a belső két fasort át kell helyezni, ami a gyakorlatban a fasorok kivágását, és újratelepítését jelenti.
A Diagonal ramblásítása
Nemrégiben a Diagonal átépítésének mikéntjéről Barcelonában népszavazást rendeztek. A szavazás érdektelenségbe fulladt, messze az érvényességi határ alatti volt a részvétel. Döntés hiányában és válságtól sújtva, az átépítés egyenlőre lekerült a napirendről. Reméljük hogy nem végleg.
Az átépítés elhúzódásától függetlenül a barcelonai Diagonal jó példa az Andrássy út és más budapesti útvonalak átépítéséhez. A Diagonal esetén is egyértelmű a szándék tömegközlekedés, és a gyalogos-kerékpáros felületek arányának a növelésére, a közúti forgalom olyan keretek közé szorítására, ami nem okozza a közterületek elértéktelenedését. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése