Barcelona tengelye és az Avinguda Diagonal átépítése

A várostengelyeket vizsgáló sorozat utolsó állomása Barcelona. A bejegyzés első felében  Barcelona kulturális tengelyéről, a Passeo de Gracia - Rambla tengelyről lesz szó, míg a második rész az Avinguda Diagonal átalakulásáról szól. A Diagonal sugárút keleti részén már két évtizede zajlik egy nagyvonalú városrehabilitáció. A város keleti ipari területei fokozatosan funkciót váltanak, a barna zóna lakó, iroda, és kulturális funkciókkal töltődik fel. Ennek kapcsán a Diagonal keleti része is megújult, és egy nagy tömegközlekedési projekt kapcsán a közeljövőben remélhetőleg a központi része teljes átalakuláson fog keresztülmenni.

Kolumbusz emlékmű

A Rambla kialakulása egy sajátos barcelonai adottságnak köszönhető. A kora középkori városfalak előtt a Rambla vonalában mély vizesárkot húzódott a tengerig. A vizesárok felé a falakon öt kapu is nyílt, így rövidesen egy iparos-kereskedő telep alakult ki a falak előtt, nagy vásártérrel a Boqueirával. A késő középkorban a várost déli irányban bővítették, így a korábbi kereskedő-iparos előváros a falakon belülre került, a Rambla pedig a középkori város legszélesebb, és leghosszabb utcájává vált. Az utca északi oldalán továbbra is állt a kora középkori városfal, az árok levezette a város esővizeit, és szennyvizeit, az árok két oldalán pedig kocsiút szolgálta a forgalmat. A Rambla mint főutca kialakítására a XVIII. század végén kezdődött. A árok és az út közé fasorokat telepítettek, majd befedték az árkot és a helyén kialakították a mai sétányt. A Rambla rövidesen a város legnépszerűbb sétánya lett, megjelentek az elegáns üzletek, a pavilonok, és egyre több középület. A Ramblán kapott helyet Barcelona operaháza, a Nagyszínház, a Színháztörténeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum. A Rambla két végén nagy dísztereket létesítettek, a kikötő felől a város jelképének számító Kolumbusz emlékművel, a szárazföld felől város főterével, a Katalónia térrel. 

Barcelona a középkor végén

A Rambla népszerűségének a titka, a széles sétány. A közúti forgalom alárendelt szerepet játszik a gyalogosforgalommal szemben, a széles középső sétányon pedig elegendő a hely a városi kultúrához és a kereskedelemhez. A Rambla sikere idővel újabb hasonló szerkezetű utcák kialakítását ösztönözte, de erről a bejegyzés második részében lesz szó, előbb nézzük a Rambla folytatását.

A Rambla sétánya

A sétány, az út, és a platánok

Barcelona a XIX. század első felében kezdte feszegetni a középkori kereteit. A városfalakon kívüli első jelentősebb fejlesztés a Rambla végén lévő városkaputól a szomszédos Gárcia városa felé tartó sugárút kijelölése volt. A Passeo de Gárcia 60 m széles sétánya a Champs Elysées mintájára épült, széles középső útpályával, szervízutakkal. A sugárút a századfordulóra a város felső tízezerének a lakhelyévé vált. Bár a nagyvonalú emlékmű a sugárút végéről elmaradt (egy kisebb obeliszk jelképezi a barcelonai szabadságot), zöldterületekben is viszonylag szegény a sugárút, de a Ramblával együtt teljes egységet alkot.  

Paseo de Garcia

Az 1840-es években kezdődött a középkori városfalak bontása, majd a 1850-es évektől került napirendre a város tervszerű kibővítése. A bővítésére (Ensanche) Ildefons Cerdà tervei szerint került sor. Cerdà a középkori város köré egy négyzethálós raszter alapján szabályozta ki az új tömböket, integrálva a rendszerbe a meglévő főútvonalakat és vasútvonalakat. A rendszer tengelyei a Gran Via (de les Corts Catalanes), a Diagonal, és a Meridian, metszéspontjukban a Glóriák terével, amit épp napjainkban alakítanak át parkká, a többszintes közlekedési csomópontból.

Cerdà bővítési terve, és Barcelona főútjai

Az új sugárutak nagyrészt a Passeo de Garcia mintájára, boulevard-szerű kialakítást kaptak, szervízutakkal, és fasorokkal. Ilyen ma a két legnagyobb sugárút a Gran Via, és a Diagonal. A kevésbé forgalmas Passeing de San Joan két szakaszán azonban a Ramblahoz hasonlóan középső sétányt alkalmaztak, kikötőhöz közeli szakaszán kifejezetten reprezentatív útvonal jelleggel. Később a rambla-szerű kialakítást alkalmazták a Passeo de Garciával párhuzamos Rambla de Catalunán, ami egy igazi vendéglátó utcává vált teraszokkal, rendezvényekkel. 

Passeing de San Joan reprezentatív szakasza

A bővítési terv olyan nagyvonalú volt, hogy Barcelona tulajdonképpen a mai napig sem építette be teljesen a rendelkezésre álló területet, illetve jelenleg is zajlik a keleti, régi iparterületek  barna zónáinak funkcióváltása. A funkcióváltáson átesett új lakó, és irodaterületeken több Rambla jellegű sétányt létesítettek, ilyen a Rambla de Prim, a Rambla Poblenou, a Rambla Onze de Setembre. Az új ramblák rövidesen az átalakuló negyedek üzletutcái lettek. 

Rambla Polenou

A legnagyobb vállalkozás azonban az Avenguida Diagonal keleti részének átalakítása volt. A Diagonal a nevéhez méltóan, átlósan szeli át Barcelona belvárosát, több mint 10 km hosszan. Központi szakasza, a Passeo de Graciahoz kapcsolódva a város elit negyede, keleti része sokáig a keleti iparterület igénytelen főutcája volt. Az átépítés során a soksávos főút helyett 15 m széles sétány került a főút tengelyébe. A sétányt két oldalról villamospálya kíséri, majd 2x3 sávos útpálya következik. Parkolósávok nem készültek, és a kereszteződéseknél nem épültek külön kanyarodósávok sem, így a fasorok és a villamospálya egységes az út teljes hosszában. A kanyarodósávok hiánya csökkenti az közút áteresztőképességét, ezzel is biztosítható hogy a Diagonal keleti szakaszán a közúti forgalom ne kerüljön túlsúlyba. 

Az Avinguda Diagonal keleti szakasza

A legújabb tervek szerint a Diagonal keleti és nyugati szakaszain kiépített villamospályákat összekötnék. A Diagonalon így egy nagyforgalmú fonódó villamosvonal haladna végig, amivel a sugárút Barcelona egyik legfontosabb tömegközlekedési tengelyévé válna. Az új villamosvonal kialakításához azonban szükség van a Diagonál átépítésére.

Az tervezett villamos nyomvonala

A Diagonal középső szakasza jelenleg hat sávos, 15 m széles útpályával rendelkezik, amit széles, kettős fasoros gyalogos sétányok szegélyeznek, burkolatra festett a kerékpárúttal. A homlokzatok előtt kétsávos szervízút, és járda található. Az aszfaltburkolat nemcsak az útpályákon hanem a sétányokon és járdákon is meghatározó, de meglehetősen elöregedett, toldozott-foldozott, így a burkolatok cseréje indokolt.

Platánok és pálmák a Diagonalon

A Diagonal jelenlegi kialakítása

Az átépítésre két terv is született. Az "A" változatot "boulevard"-nak nevezték el, ami lényegében egy hagyományosnak mondható kialakítás. A "boulevard" a villamos pálya középre helyezésével, a meglévő fasorok megtartásával számol. Ebben az esetben a középső útpálya jelentősen beszűkülne, mindössze egy-egy széles sáv maradna irányonként a közúti forgalomnak, és problémát okozna a villamosmegállók kialakítása is.

A Diagonal átalakítása a villamossínek középre helyezésével

A "B" terv, amit a "rambla" névvel illettek, a sétányokat középre helyezi, amit kétoldalt a villamospályák kísérnének. A "rambla" esetén a közúti forgalomnak 2-2 sáv maradna, a homlokzatok előtt 4 m széles járdával. Ez a kialakítás majdnem azonos a Diagonal keleti szakaszával, így ebben az esetben a nagyvonalú, középső sétányos megoldás végigvonulna a Diagonal teljes belvárosi szakaszain. A "B" verzió a közúti forgalom és a villamospálya szempontjából is előnyösebb. Biztosítani lehet a 2x2 sávos közúti kialakítást, és a középső gyalogos sétány mellé helyezett villamospálya nem igényel külön peronokat, a megállók a sétányon kialakíthatóak. Hátránya a "rambla" megoldásnak, hogy a meglévő fasorokból a belső két fasort át kell helyezni, ami a gyakorlatban a fasorok kivágását, és újratelepítését jelenti.

A Diagonal ramblásítása

Nemrégiben a Diagonal átépítésének mikéntjéről Barcelonában népszavazást rendeztek. A szavazás érdektelenségbe fulladt, messze az érvényességi határ alatti volt a részvétel. Döntés hiányában és válságtól sújtva, az átépítés egyenlőre lekerült a napirendről. Reméljük hogy nem végleg.
Az átépítés elhúzódásától függetlenül a barcelonai Diagonal jó példa az Andrássy út és más budapesti útvonalak átépítéséhez. A Diagonal esetén is egyértelmű a szándék tömegközlekedés, és a gyalogos-kerékpáros felületek arányának a növelésére, a közúti forgalom olyan keretek közé szorítására, ami nem okozza a közterületek elértéktelenedését. 

Lisszabon, a Baixa és az Avenida da Liberdade

Lisszabon viszonylag kevéssé ismert nagyváros Magyarországon, pedig történelme, kulturális értékei, és a városképe egyaránt nagyon izgalmas hellyé teszik. A városkép egyik meghatározó eleme, a Tejo partján álló dísztér, a Praça do Comersio, és a Parque Eduardo VII. közt húzódó várostengely, ami a Baixa nevű városrész párhuzamos szűk utcáin, Lisszabon főterén a Rossion, és az Avenida da Liberdade sugárútján keresztül vezet.

Lisszabon központja az 1755-ös földrengés előtt és után

A föníciaiak alapította Lisszabon mai városképének kialakulása szempontjából meghatározó jelentőségű volt az 1755-ös földrengés. A földrengés 40 000 áldozatot követelt a százezres városban. A város nagyrésze rommá lett, különösen a Baixa negyed, ami Lisszabon kereskedelmi negyede volt. A Baixa, vagyis alsóváros egy, a Tejora nyíló völgyben fekszik, ami a földrengés előtt középkorias, zegzugos szerkezettel rendelkezett. A Pombal márki vezette újjáépítés során a romantikus alsóváros helyett, egy nagyvonalú, szabályos városrész született. Az új Baixa egyik központja folyóparti Praça do Comersio. Az új tér egységes architektúrájával a város tengeri kapuja a Tejo folyó partján. A Baixa másik központja a városrész északi végén található a Rossio, és a Praça da Figueira kettős tere. A Rossio hagyományosan a város piactere. Az újjáépítés után szabályzott Rossión található a XIX. században épült Nemzeti Színház, és a főpályadvar. A város XIX. századi bővítése során, 1879-1886-ig épül fel a Rossio sarkából induló lisszaboni Andrássy út, az Avenida da Liberdade. A sugárút végén Pombál márki szobránál kezdődik a VII. Edvárd park, amit már a XX. század elején építettek ki.

Lisszabon tengelye

Kezdjük a sétánkat a város tengeri kapujánál, a Praça do Comersio-n, a kereskedők terén. Az 1755-ös földrengés után kialakított tér 192 x 177 m széles, sokak szerint a világ egyik legszebb tere. Szépségét a víz és az egységes architektúra képezi. A területen a földrengés előtt is nagy méretű tér állt rakparttal, és a királyi palotával. Az újjáépítés során a tér három oldalára egységes palotahomlokzatokkal kormányzati épületek épültek, a tér közepére az újjáépítő I. József király szobra került. A tér tengelyében hatalmas díszkapu áll, ami a Rua Augusta utcán keresztül a Baixa belső részeibe, és a Rossiora vezet.

Praca do Comersio a Tejo felől

 A Baixa a középkor óta Lisszabon kereskedőnegyede, ahol minden utcában más-más kézművesek, és kereskedők kaptak helyet. A fő utca a Rua Augusta a textil, bőr, és könyvkereskedők utcája. A Baixa párhuzamos utcái a Rossio és a Figueira terekre futnak ki. A Figueira csendesebb tér kellemes teraszokkal, és vendéglátóhelyekkel, a Rossio ezzel szemben forgalmas, igazi főtér, itt található a portugál kultúra egyik szimbóluma, a Nemzeti Színház. A Rossio a középkor óta a városi látványosságok színhelye. Itt égették nyilvánosan az inkvizíció áldozatait, később bikaviadalokat is tartottak és máig számos politikai és társadalmi esemény színhelye. A XIX. század végén, a Rossio sarkában kapott helyet Lisszabon főpályaudvara is, ahová egy, a kor mérnöki bravúrjának számító hosszú alagúton keresztül érkeznek be a vonatok.

Rossio

 A főpályaudvar épülete mellett, a Rossio sarkában nyílik a Praça dos Restauradores, ami egyben az Avenida da Liberdade kezdete is. A várostengelynek ez a pontja az, ahol a gépjárműforgalom dominánsá válik. A tér közepén áll a függetlenség visszaállítóinak emlékműve, ami egyben kijelöli a sugárút tengelyét is. A Praça dos Restauradores környékén a Baixa kifejezetten kereskedelmi negyedével szemben erősödnek kulturális funkciók. Számos színház és mozi található a negyedben, valamint a közelben található a lisszaboni vigadó is.

Praça dos Restauradores

 Az Avenida de Liberdade fasorokkal övezett széles sugárút. Bár az útvonal már az 1880-as években ki lett szabályozva, beépítése lassan halad, így számos a modernizmus jegyében fogant XX. századi épületet is találunk. A sugárút teljes hossza 1500 m, szélessége 90 m. Az avenida egyediségét a gyalogos sétányok kialakítása adja. A középső útpálya viszonylag szűk, mindössze öt sávos, amit kettős, széles gyalogos sétány szegélyez, közepén zöldsávval, a homlokzatok előtt szervízúttal. A gyalogos sétányok kettős platánfasorok közé kerültek, a zöldsávba pálmasort telepítettek. A középső útpályát így összesen öt-öt fasor kíséri. A zöldsávban szökőkutakat, szobrokat és emlékműveket helyeztek el, így a gyalogos sétány bájos ligetek sorozatából áll. A gyalogos sétányok burkolatát mozaikszerűen alakították ki, helyi ornamentikával, bazaltból és fehér mészkőből.

Az Avenida da Liberdade metszete

Platánsorok, és helyi ornamentika a térburkolaton

ligetek és vízmedencék

 Az Avenida da Liberdadét a Praça Marques de Pombal körtere zárja, a várost újjáépítő miniszter szobrával. Itt már szinte kizárólag XX. század második feléből származó épületeket találunk. A körtér mögött a tengely a Parque Eduardo VII. parkban folytatódik. A park enyhén lejtős síkjáról gyönyörű kilátás nyílik a belváros és a Tejo öble felé, valamint két érdekes kulturális létesítményt teszi népszerű hellyé. A park keleti részén található Carlos Lopes Pavillion eredetileg egy Riói kiállítás pavilonjának épült, majd visszaszállítva az anyaországba a VII. Edvárd parkban lett újjáépítve. Kezdetben kiállítási épületként működött, majd az 50-es években egy 150x50 m-es sportpályát alakítottak ki az épületben és azóta sport és kiállítási épületként működik. A Carlos Lopez pavilonnal szemben található Lisszabon egyik nevezetessége, az Estufa. Az Estufa lényegében egy botanikus kert, nagy méretű trópusi (meleg) és mediterrán (hideg) üvegházakkal. Az Estufában gyakran tartanak koncerteket, balettesteket, sőt fogadásokat.

Pombal márki emlékműve

  Parque Eduardo VII., és Pombal márki hátulról  

Mivel a bejegyzés célja az Andrássy út, és a tervezett kulturális tengely párhuzamainak keresése, nézzük meg milyen kapcsolatokat találunk a lisszaboni és a pesti várostengelyek közt.
Konkrétan csak a sugárutakat tekintve az Andrássy út, és a Liberdade azonos korúak, az Andrássy út kiépítése 1871-ben kezdődött, a Liberdade 1879-től épült, igaz a Liberdade kiépítése elhúzódott, a beépítés kevésbé egységes mint az Andrássy út esetén. Az Andrássy út hosszabb (2350 m), de szélessége az Oktogon után is csak 45,5 m (az Oktogon és a Hősök tere közti szakasz hossza 1219 m). A Liberdade hossza 1500 m, szélessége 90 m. Közvetlen párhuzam az utak arányait tekintve Andrássy út Oktogon utáni szakasza, és a Liberdade közt vonható. A Libedade szélesebb, ami a gyalogos sétányok méretében mutatkozik meg, a Liberdade gyalogos sétánya sokkal szélesebb és izgalmasabb, sokkal inkább csábít a sétára, mint az Andrássy úti sétányok. 
A Hősök tere, és a Pombal márki körtere a sugárutak lezárását képezi, mindkét tér reprezentatív dísztér, emlékművel. A két emlékmű mögött mindkét esetben liget terül el, Budapest esetében ez egy nagyobb, több funkciókat hordozó zöldterület, Lisszabonban egy jóval kisebb, kevesebb funkcióval. Mindkét sugárút belvároshoz közelebbi szakaszán dominánsak a színházak, mozik, sőt ez a negyed tekinthető mindkét város színházik központjának.
Több párhuzam vonható a sugárutakhoz kapcsolódó belvárosi szövet esetében is. A Rossio, és a kapcsolódó terek hasonló szerepet játszanak a pesti Erzsébet tér, Deák tér Szent István tér hármasához, bár funkciókban lényeges eltérések is mutatkoznak. A Baixa hálós szerkezete rokonítható a Lipótváros déli részének szerkezetéhez, a Praça do Comersio pedig ugyanúgy kaputeret jelent Lisszabonban mint a Széchenyi (Roosevelt) tér Pesten. Ezzel együtt a Baixa központibb fekvésű, és élettel telibb városrész mint a Lipótváros belső területei.

Párizs, az Elysiumi mezők útja

A várostengelyeket vizsgáló sorozat második eleme a párizsi Champs Élysées. Ez az a hely, amit mindenki az elsők közt említene ha várostengelyekről, vagy sugárutakról érdeklődnénk. Azt is mondhatnánk, hogy ez az a klasszikus példa, ami a későbbiek során számos város bővítésénél mintául szolgált. Kezdjük egy kis történelemmel, dióhéjban.

Párizs egyik jelképe, a diadalív

Párizs 1800-ban

Párizs a XVII. század végére már félmilliós nagyváros. A városfalakat, a mai nagy boulevardot már terjedelmes elővárosok, fabourgok övezik. A Saint Honoré fabourg és a Szajna közt,  Tuileriák palotájának  szomszédságában helyzedett el az Elysiumi mezőnek nevezett rét, amin keresztül épült meg 1667-re Neully út, La Notre elképzelései szerint. A Neully út, a Tuileriák kertjében kialakított tengelyt vezette tovább a városfalakon túlra, a Chaillot dombra, ahová később a diadalív került. A városfalak elbontása után, 1757-ben Gabriel tervei szerint épült fel a Concorde tér, a Champs Élysées kezdőpontja. A Neully út igazi jelentőséget Napoleon diadalívének felépítése után nyert, az Étoile 1836-ra készül el. Az avatás után rövidesen beépülnek az Elysiumi mező, és a diadalív közti telkek, aki Párizsban fontosnak érezte magát az igyekezett a Avenue Champs Élysées-en palotát építeni.  A századfordulón, város legfontosabb utcáján sorra nyíltak az elegáns éttermek és kávéházak, az Elysiumi mező pedig a Mars mező mellett, a párizsi világkiállítások fő színhelyévé vált. A várostengely Etoile-on túli részének beépítése lassabban haladt. A várostengely végét lezáró place de la Défense (védelem tere), Párizs védőjének szobrával csak 1883-ban épült ki, a XIX. századi városfalak és a Védelmi körönd közti területek beépítésére nagyrészt a XX. században került sor. 1958-ban kezdődött a place de la Défence körül a Défence negyed kialakítása. A nagyarányú bontások után az első magasház 1963-ra épült fel. A toronyházak közt a várostengely lezárását jelentő szobor helyett 1989-re készült el a La Grande Arche-nak nevezett modern diadalív.
1994-ben a kissé megfakult várostengely központi része, a Champs Élysées egy komolyabb átépítésen esett át.  Ma a  Champs Élysées világ második legdrágább utcája a New York-i Fifth Avenue után.

A   Champs Élysées a századfordulón  

Bár a Champs Élysées kezdőpontja a Concorde tér, a teljes várostengely a Louvre udvarából indul. Eredetileg a Tuileriák palotája zárta le a látványt, de az 1871-es párizsi kommün alatt a palota kiégett és lebontották. A sétány így a Louvre udvarában kezdődik, majd a Carrousel diadalíve alatt éri el a Tuileriák kertjét. A kert eredetileg Medici Katalin reneszánsz kertje volt, de a Champs Élysées kijelölésével együtt La Notre a Tuilerák kertjét is átalakította. A kert tengelyébe új fasor került, két hatalmas vízmedencével.

A Tuileriák kertje és a Louvre, a várostengely kiindulópontja

Sokan a Concorde teret, a Champs Élysées kiindulópontját tartják Párizs központjának, de ezt a kérdést természetesen nem lehet egyértelműen eldönteni. A Concorde, vagyis egyetértés A tér Párizs harmadik királyi terének (Place Royale) épült a Place des Vosges és a Place Vendome után, középen XV. Lajos szobrával. A Place Royale-ok zárt terekként épültek, itt azonban a kertek és a Szajna miatt erre csak az északi oldalon volt lehetőség. A tervező, Ange-Jacques Gabriel egy kertépítészeti megoldást választott a térfalak kialakításhoz. A teret 24 m széles és 4 m mély füvesített árokkal keretezte, ami egyértelműen kijelölte a tér határait. A térre csak a tengelyeknél és a sarkoknál kialakított átjárókon keresztül lehetett bejutni. A forradalom alatt XV. Lajos szobrát a guillotine-ra cserélték, majd a XIX. század elején II. Ramszesz obeliszkje került a tér közepére. 1854-ben az árkokat betemették, csupán a balusztrádok maradtak. A téren így a burkolt felületek váltak a meghatározóvá, ami sokat rontott az eredeti hatáson. A teret ma is a közlekedés határozza meg. Bár a tér így is gyönyörű, használható közterület meglehetősen kevés van. Talán emiatt is sorolta a Project For Public Spaces a világ legrosszabb közterei közé.

A Concorde tér eredeti kialaktása

A Concorde tér ma

Az Avenue Champs Élysées első szakasza a Champs Élysées-n, vagyis az Elysiumi mezőnek nevezett parkon halad keresztül. Az Elysiumi mező több világkiállítás is helyet kapott, ennek is köszönhető, hogy a Champs Élysées sugárút kulturális épületei elsősorban itt, az Elysiumi mezőkön találhatóak. A Petit Palais, Párizs szépművészeti múzeuma, a Grand Palais kiállításai palotája, a Palais de la Découverte, a Felfedezések palotája, a Round-Point színház és a Marigny színház színesíti a kulturális tengely kínálatát. A park északi részén található az Élysées palota, a francia elnök rezidenciája.

A várostengely

  Az Avenue Champs Élysées beépített szakasza a Round point körterénél kezdődik. A sugárút a körtértől enyhén emelkedik, elegáns üzletek, kávéházak, éttermek és szállodás szegélyezik. Ez az avenue legmozgalmasabb szakasza. Az 1994-es átépítéséig a sugárút két oldalán lévő széles sétányokat nagyrészt parkolásra használták, sokat rontva a teraszok, és a sétány használhatóságát. Az átépítés során a parkolók a térszint alá kerültek, a fasor két oldalán lévő sétányokat és járdákat közös burkolattal látták el, így széles sétány keletkezett teraszokkal. A sétány közepére minkét oldalt egy második fasort telepítettek, lecserélték a platánokat, és hasáb formára vágták.

Sétány és teraszok a sugárút mentén

 A várostengelynek tulajdonképpen csak a közepe, de az Avenue Champs Élysées vége, az Étoile, a Csillag tér, a Diadalívvel. Az Étoile a Szajna által keletről, és nyugatról is közrefogott halom, a Chaillot domb tetején emelkedik.
Az Étoile-on túl a várostengely a Nagy Hadsereg, majd Charles de Gaulle nevét viseli. Ez a szakasz már közel sem olyan elegáns mint az "igazi" Champs Élysées. A Maillot kapunál, kezdődik Párizs tüdeje, a Bois de Boulogne (Bulonyi erdő), és itt találjuk a város kongresszusi palotáját. A várostengely lezárása a Défense negyed, az arche de la Défense-zel, és a párizsi magasházakkal

A Champs Élysées metszete 

A Champs Élysées teljes szélessége 70 m, hossza a Concorde tértől a Diadalívig 1910 m. Az út gerincét a 27 m széles, 2x4 sávos útpálya határozza meg. Az útpálya két oldalán kialakított sétányok szélessége 21,5 m, amit fasor oszt két részre. A tervező szándéka szerint feltehetően a homlokzatok előtti 11,5 m-es szakaszt a vendéglátó teraszoknak szánták, az útpálya felé eső 10,0 m-es szakaszt a sétánynak, de ez a valóságban keveredik, a teraszok hol a belső oldalra, hol a külső oldalra települtek.
A Champs Élysées időnként nagy tömegrendezvényeknek is helyet ad. Évente a Francia Nemzeti Ünnepen, a Bastille bevételének emlékére július 13.-án katonai és légi parádét rendeznek, de számos egyéb ünnep és kiállítás is helyet kap a sugárúton. A rendezvények idejére a Champs Élysées-t lezárják, gyakran érdekes installációkkal látják el, amik közül kiemelkedett a 2010-es Nature Capitale kiállítás. A kiállítás során a kövezet fölé 3 hektárnyi zöldfelületet telepítettek Franciaországban nevelt növényekből, kertekké alakítva a sugárutat a pünkösdi hétvégére.

Nature Capitale a terveken

Nature Capitale a valóságban

 Összegzésképpen, mivel célunk a pesti kulturális tengely értelmezése, hasonlítsuk össze a Champs Élysées-t az Andrássy úttal. Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy Párizs legfontosabb útvonala más léptéket képvisel mint Budapesté. A Champs Élysées lényegesen szélesebb, az épületek párkánymagassága magasabb. A beépítés végig egységes, míg az Andrássy út esetében három különböző karakterű szakasz figyelhető meg, amiből a belső kifejezetten belvárosi, szűkebb és zártabb.
 A kulturális funkciók itt is dominánsak, bár a színházi negyed központja nem a Champs Élysées, itt inkább a kiállítási és múzeumi funkciók jellemzőek. A Champs Élysées belső szakaszán, a Rond Point és a Concorde tér közt kiállítási terültek közt vezet az út a várostengely végét jelentő Louvre múzeumáig. A Champs Élysées park kiállítási épületei, és egykori világkiállításai feltehetőleg közvetlen előképül szolgáltak a Városligetben megrendezett Millenniumi kiállításnak, és a kiállítási épületeknek.  A zöldterületek tekintetében Párizs várostengelye ugyan nem a város ligetét veszi célba (ami ebben az esetben a közeli Boulogne-i erdő lenne), de ahogy a kiállítási funkciókban, úgy a zöldterületekben is kapcsolat fedezhető fel a Champs Élysées park és a Városliget közt, és némi párhuzam vonható az Erzsébet tér és a Tuileriák parkja közé, bár utóbbi esetében a párhuzamhoz némi jóindulat is szükségeltetik.

Berlin, séta a hársfák alatt

Várostengelyeket vizsgáló sorozat első eleme a berlini Unter den Linden.  Berlin meghatározó városképi eleme egy 20 km hosszú kelet nyugati tengely, amelynek legrégebbi, és legpatinásabb része a Linden. Kezdjük a sétát egy kis történelemmel.

Brandenburgi kapu, a város jelképe

Berlin az 1700-as évek elején

Berlin az 1670-as évekig a kis Brandenburgi választófejedelmség nem túl jelentős központja volt. A falak közé szorított kisváros rohamos fejlődése Frigyes Vilmos választófejedelem alatt kezdődött. A város menedéket nyújtott az elűzött francia hugenották egy jelentős csoportjának, egyéb üldözött protestánsoknak, valamint visszafogadta a korábban elűzött zsidó lakosságát is. A lakosság jelentős gyarapodása a falak lebontását, és új városrészek alapítását eredményezte. A két legjelentősebb új városrész Dorotheenstadt, és Friedrichstadt a belvárost a Tiergartennel összekötő hársfasor, a későbbi Unter den Linden két oldalára épült. A két új kerület gyors fejlődésével a Linden rövidesen a város fő útvonalává vált. A Linden kitüntetett szerepét erősítette a keleti végen a palota körül kialakuló a reprezentatív főtér a Lust Garten, a nyugati oldalon a Charlottenburgi nyári kastély, és a Tiergarten, ami kezdetben a fejedelmek vadászterülete volt, majd a XIX. század végén a város legnagyobb parkja, kormányzati és kulturális épületekkel. A Hitleri időkben átalakították a Lindent. A fasorokat lecserélték, és a középső gyalogos sétány két oldalán szélesebb útpálya épült a fasorok áthelyezésével. Szélesítették és meghosszabbították a Linden  folytatását jelentő Charlottenburgi országutat is,  így a Linden egy közel húsz km hosszú kelet-nyugati tengely belvárosi szakasza lett, amely a város újra egyestését követően is Berlin legfontosabb útvonala maradt.

valamikor a századfordulón

Berlin egykori főtere a Lust Garten, a Linden kezdőpontja. A tér, mint a neve is mutatja, valaha egy kert volt, a királyi palota kertje. A Linden kiépítése után a palotakert körül, a már álló királyi palotával szemben épült fel az Altes Múzeum a berlini múzeumnegyeddel, és a dóm, egy régebbi templom átalakításával. A Lust Garten középületei a politikai, egyházi hatalom, valamint a tudományok és művészetek reprezentálását szolgálták. Ligetes kert jellegét egészen a Hitleri időkig megőrizte, amikor lekövezték és reprezentatív dísztérré alakították. A második világháború után a romos palotát lebontották, helyére felépültek az új hatalom középületei a Lust Garten padig újra parkosították. Ma a királyi palota rekonstrukcióját tervezik a közben elbontott NDK középületeinek helyén. 

Lustgarten

A Linden első szakasza a Spree folyó és a  Nagy Frigyes szobor közt elnyújtott tér-szerű. Mivel ez a terület a régi városfalak közvetlen védelmi övezetéhez tartozott, ide fasorokat sem telepítettek. Nagy Frigyes itt kívánta felépíteni a város fórumát, de végül csak az operaház készült el. A későbbiekben az operaház környékére előkelő paloták és középületek épültek, így környéken a múzeumi, egyetemi és színházi élet dominál.

Nagy Frigyes szobra

  A Linden második szakasza Brandenburgi kapuig tart. Ez a szakasz az "igazi hársfák alatti" útvonal. A Linden közepén hársfákkal szegélyezett sétány húzódik, amit valaha kizárólag az előlelők használhattak a Charlottenburgi kastély felé, vagy a Tiergarten-beli vadászatok alkalmával. Ma a hársok alatti sétány a város népszerű korzója. A Brandenburgi kapu felé haladva a középületek helyét fokozatosan az elegáns üzletek, és a követségek veszik át.

A hársfák alatt ...

 A Linden végét a Brandenburgi kapu és Pariser platz képezi. Ez a téregyüttes jelentőségében a Hősök terével rokonítható, de a városi közeg és a tér sokkal zártabb.  A Brandenburgi kapun túl folytatódik a város kelet-nyugati tengelye  a Június 17.-e sugárúttal, és a Tiergarten ligetével.   A Tiergarten szervesen kapcsolódik a Lindenhez, északi részén a kormányzati épületekkel, déli részén az új kulturális negyeddel ahol Mies Nemzeti galériája, Scharoun koncertterme, és még jónéhány kortárs kulturális épület kapott helyet a Potzdamer platz pezsgő tere körül.

A Linden a Tiergarten felől

  A Linden teljes szélessége 62 m. Az út gerincét a 16,5 m széles középső gyalogos sétány képezi, ami időnként rendezvényeknek is helyet ad. A sétány mellett 2x4 sávos útpálya húzódik ami 1-1 parkolósávot, 1-1 buszsávot, és 2-2 forgalmi sávot tartalmaz. Az útpályát a sétány felőli oldalon 1-1 kerékpársáv egészíti ki. A Linden homlokzatai előtt 8,5m széles járda húzódik, ami elegendő a vendéglátó teraszok kialakításához is.

Brandenburgi kapu a Tiergarten felől

Összevetve az Unter den Lindent az Andrássy úttal, a városképben betöltött szerepük hasonló, bár a Linden lényegesen meghatározóbb eleme a Berlini városképnek mint az Andrássy út Pesten. Mindkét út a belvárosból, egy hatalmi-reprezentációs térről indul, a város legfontosabb zöldterületét veszi célba, és egy-egy emlékművel zárul. A Lust Garten parkos kialakítása hasonló a pesti Erzsébet térhez, tartalmában dominánsabbak a középületek, noha az Erzsébet tér mellett is megtalálhatjuk a pesti városházát, és a bazilikát. A Lindenen meghatározóak a szórakoztató, kulturális létesítmények az elegáns üzletek, és a követségek. Az Andrássy út esetében az Erzsébet tér és Oktogon közti szakasz tartalmazza ugyanezeket funkciókat. A Brandenburgi kapu ugyanolyan jelkép Berlinnek mint a Hősök tere Budapesten. A Tiergarten és a Városliget közt is több párhuzam található, minkét park a város legfontosabb zöldterülete, számos kulturális épülettel.  A Linden ugyanakkor rövidebb, szélesebb, sétányszerűbb, végig belvárosi beépítésű. Az Andrássy hosszabb, keskenyebb, kevésbé sétányszerű, külső részeinek szabadonálló villás beépítése átmenetet képez a Városliget felé.

Andrássy negyed, múzeum negyed és kulturális tengely

Néhány hete új gondolatok láttak napvilágot a sajtóban, a Szépművészeti Múzeum bővítése kapcsán. A hír első része, mely szerint a Szépművészeti bővítése nem valósul meg, sokak számára sokkoló volt, mások számára pedig egyenesen megváltást hozott. A hír második része, vagyis az új Dózsa György úti múzeumnegyedről, Andrássy negyedről, és kulturális tengelyről szóló sorok elég izgalmasan hangzottak, de egyenlőre elég ködösek, kialakulatlanok, így most néhány bejegyzésen keresztül ezzel a témával fogok foglalkozni. 

Első körben megpróbálok rendet vágni a fogalmak közt, és kihámozni hogy körülbelül mit takarhatnak az Andrássy negyed, kulturális tengely, és múzeum negyed kifejezések. Következő lépésben a kulturális tengelyre fókuszálva, néhány európai nagyvárost látogatok meg képzeletben, majd egy barcelonai bejegyzés fog következni, végül pedig a saját gondolataimmal fogom untatni a kedves olvasóimat.

Kezdjük tehát a témát, a sajtóban megjelent fogalmak tisztázásával. Az Andrássy negyed nem új keletű, korábban az Andrássy utat és közvetlen környékét jelölték már ezzel a kifejezéssel, bár azt nem lehet mondani hogy ez egy nagyon elterjedt megnevezés lett volna. A sajtóban sajnos erősen keveredik a kifejezés, általában az egykori felvonulási téren tervezett múzeumnegyedet  nevezik így. Az Andrássy negyed elnevezés azonban a koncepció szerint ennél tágabb értelmet nyer. Andrássy negyednek neveznénk a jövőben a Budai vár és a Városliget közt az Andrássy útra felfűzött terület egészét.

A múzeum negyed kifejezés alatt a koncepció a Dózsa György út menti területeket érti, a Hősök terétől az Ajtósi Dürer sorig. Ez a terület az, ahol valaha a Regnum Marianum templom állt, majd a Sztálin szobor és a kor állami ünnepségek kaptak helyet, megélt már több Nemzeti Színház tervet is, majd egy nagyszerű 56-os emlékmű került ide, de a legnagyobb része mind mai napig csupán egy lepusztult parkoló.

Az Ezredéves kiállítás

A múzeum negyed fogalmához fontos megjegyezni hogy a terület komoly kiállítási hagyományokkal bír. A Millenniumi, vagy Ezredéves kiállítás óta, bár egyre csökkenő mértékben, a Városliget Budapest egyik legfontosabb kiállításai területe. Az Ezredéves Kiállításra a liget benépesült kiállítási épületekkel. Ezek nagy része ideiglenes jelleggel épült, de mégis jónéhány épület túléve a kiállítást, egészen napjainkig működik. Változatlan funkcióval a mai napig üzemel a Műcsarnok, átalakítva a Vajdahunyadvár, ami eredetileg történelmi látványtárként funkcionált. Kibővítve és átalakítva működik a Műjégpálya épülete, ami Vaskapu- és folyamszabályozási pavilonnak épült, egykori értékeitől alaposan kiforgatva a Közlekedési Múzeum, ami valaha a MÁV kiállítási pavilonjának volt, valamit a Millenniumi Szalon ami Egészségügyi Csarnokként üzemelt az Ezredéves Kiállítás alatt. Említést érdemel még a Petőfi Csarnok helyén állt, a világháborúban bombatalálatot kapott, majd lebontott Iparcsarnok, ami talán a legnagyobb háborús vesztesége a ligetnek. A Szépművészeti Múzeum ugyan már az Ezredéves Kiállítás után épült, de funkciójában tovább bővítette a liget múzeum negyed jellegét. A hagyományok, és a páratlan adottságok miatt is azt gondolom, a múzeumnegyednek a ligetbe, illetve annak a határterületére való költöztetése mindenképp jó gondolat, különösen ha az együtt fog járni a meglévő múzeumok rekonstrukciójával.

Az egykori Iparcsarnok épülete

A Közlekedési múzeum a háború előtt

A Dózsa György útra tervezett új múzeumok listája még meglehetősen ködös, de valószínűnek látszik hogy itt kap helyet a Műcsarnok bővítése, az új Néprajzi Múzeum, az új Nemzeti Galéria, a Magyar Fotográfiai Múzeum a Szépművészeti bővítése, és esetleg az új Petőfi Csarnok. A Szépművészeti bővítése kapcsán felmerül kérdés, hogy a régi épülettől viszonylag távol eső új bővítés képes lesz-e valódi bővítésként funkcionálni. Ez abban az esetben jelenthet megoldást, ha az új épület a Szépművészeti vándorkiállításainak adna otthont, így a tervezett bővítést inkább egy új, ideiglenes kiállítási épületként működne, szervezetileg a Szépművészeti Múzeum kötelékében.

Egy terv a Hősök teréről. Bízzunk benne hogy nem ilyen lesz...

A terv számomra legizgalmasabb része a kulturális tengely. A kifejezés alatt azt az útvonalat értjük, ami kapcsolatot teremt a Budai vár és a Városliget közt, vagyis felfűzi az Andrássy negyedet. Pontos útvonala még nincs, de nyilvánvalóan tartalmazza az Andrássy utat és feltehetően a Lánchidat. A város szempontjából szerintem nagyon érdekes kérdés hogy a tengely milyen új kapcsolatokat hoz létre, milyen térsorokat, útvonalakat fűz fel, hogy lehetne egységesen és egyértelműen megfogalmazni a kulturális tengelyt úgy, hogy az egy igazi útvonalként, sétányként jelenhessen meg, és köthesse össze a várat a Városligettel. De erről többet majd a következő bejegyzésekben...